Haptoterápia

A haptoterápia módszerét a holland, de élete utolsó évtizedeiben Franciaországban élő Frans Veldman alkotta meg, többek közt Bernard This ösztönzésére. Veldman a koncentrációs táborban lett figyelmes arra, milyen fontos szerepet játszik az affektív kontaktus a túlélésben. Felismeréséből bontakozott ki a haptonómia, az affektív kontaktus tudománya.

A megközelítés szerteágazó területeken bizonyult nagyhatásúnak. Létezik szülészeti, terhesgondozási haptonómia, amely a csecsemő első életévében is folytatódik. Célja az apa, az anya és a magzat, majd csecsemő közti kapcsolat és párbeszéd ápolása, támogatása. Ezen túl a haptonómia szemlélete eredményesnek bizonyult a pszichoterápiában is: a haptopszichoterápia törekvése az, hogy a szenvedő vagy egzisztenciális szorongással, frusztrációval, kiteljesedettség hiányával küszködő személyeket hozzásegítse ahhoz, hogy rátaláljanak saját belső életerejükre, és ezáltal visszanyerjék lelki egészségüket. A haptonómia egy további alkalmazási területe az ún.haptoszinézis, amely a testi komfortérzetet igyekszik elősegíteni az emberi méltóság teljes tiszteletben tartása révén. A teljesség érzetének helyreállítására törekszik olyan személyeknél, akiknek testi integritása sérült valamilyen pszichés trauma vagy betegség következtében.

További információ: http://www.haptonomia/